DrZebu blogja

Mikor a népi motívumokról írtam nem gondoltam volna, hogy még előkerülnek olyan, múltat idéző tárgyak, melyeket valaha én készítettem. Ilyen a kályhacsempe, melyről már szót ejtettem és az a sablon, melynek segítségével a csempéket készítettem.

A sablont barátom őrizte meg, akinek csempékből álló előtétlapot készítettem a kályhájához.

Mikor szeretettel megmutatta a sablont meglepődtem, hogy az eltelt évtizedek során a faminta mennyire megőrizte a gyártási technológia nyomait. A faragási felületekbe beragadva még most is jól látható a hintőpor, aminek az volt a feladata, hogy a csempe nedves, tapadós agyagfelületét sérülésmentesen el lehessen választani a gyártóforma felületétől. Hangsúlyozom, nem tudom és azóta sem néztem utána, hogy a profik ezen problémát miként oldják meg - nekünk ez jutott az eszünkbe. Korrekt módon nem is nekem, hanem feleségemnek, aki hasonlatként a sütőforma liszttel történő beszórását említette.

Az alábbi képeken a formát és az annak segítségével készült barna és zöld Szinű csempéket mutatom meg. Sajnos a zöld csempékből kevés maradt, és azokon is meglátszik az idő foga.

Már nem emlékszem, hogy ez a polc az egyik első vagy talán utolsó olyan faragásom volt, amely népi motívumokat tartalmaz.

Az viszont a mai napig megmaradt az emlékezetemben, hogy a faragáshoz szükséges, megfelelő alapanyag beszerzése milyen nehézségekkel járt.

A keményfa hiámycikk volt abban az időben, és fatelepen nem lehetett vásárolni. A polc anyagához úgy jutottam hozzá, hogy valaki megajándékozott egy darab rönkfával, és azt vágattuk fel deszkává. Természetesen ilyen esetben a rönk mérete meghatározta, hogy mit lehetett abból készíteni. A másik probléma az volt, hogy ilyen esetben az ember mindig a maximumra törekedett, a rendelkezésre álló faanyagból a lehető legnagyobb tárgyat kivánta létrehozni. Rontásra nem volt lehetőség, mert az elrontott fa nem volt pótolható.

Ez a spórolás és nagyot akarás rányomta a bélyegét a kész műre, mivel megfelelő anyag hiányában a polcok olyan vékony fából készültek, hogy azok a legkisebb súly alatt is meghajlottak.

A szív természetesen mást akart, hiszen ezt a polcot Édesanyámnak faragtam ajándékul Karácsonyra.

Több mint 30 évvel ezelőtt a mai értelemben vett lakáskultúra nem létezett. Valamit megépíteni és annak egyéni stilust adni - ami utalt a tulajdonosára - majdnem a lehetetlennel volt határos. Ilyen esetekben a fantázia, szervező kézség, utánajárás és sok kitartás apró sikert és apró eltérést eredményezett a központilag engedélyezett kliséktől.

Ilyen apró siker vagy eltérés a sablontól az itt látható elefánt is, mely nem az én ötletem volt. Barátom találta ki, hogy házán a zsalugáterek nyitott állapotban történő rögzitésére elefánt formájú szerkezetet szeretne.

Ő elmagyarázta, én kifaragtam fából, majd kiöntette az elefántokat rézből, és felszerelte azokat a zsalugáterekre.

A lenti képek az öntőformát és az abból készült végterméket mutatják 30 évi használat után.

Ki ne ismerné azon játékot, amikor kettő vagy több azonos létszámú csoportokat hoznak létre és az a feladat, hogy mindegyik csoport tagjai ugyan azon szavakat vagy mondatot a mellete lévő fülébe súgja és az üzenetet minél hamarabb eljuttassa a csoport túlsó végére.

A játék érdekessége mikor összehasonlítják a résztvevők a kiindulási mondatot a végső mondattal. Ebben az esetben a résztvevők szándéka azonos, mindenkit az hajt, hogy a kapott információt a résztvevőkön kersztül a leg gyorsabban célba juttassa. A sietség és az ezzel párosúló kapkodás viszont olyan közeget teremt melyben a preciz információ átvitel lehetetlen. Természetesen ez csak egy játék melynek vége az hogy mindenki jót nevet saját hibáján baklövésén.

Sokkal szomurubb tény mikor a közszreplők vesznek részt valimi hasonlo játékban. Ők már ezt olyan magas szintre fejlesztették hogy sokszor egymaguk is képesek ezen játékot üzni. Korábbi tevékenységeik során olyan körülményeket teremtettek, hogy a megfogant gondolat szavakba öntése lehetetlan..A gondolaton modósítani kell, facsarni kell, hogy ki lehessen mondani, de beszélni kell, beszélni muszáj, szerepelni kell, szerepelni muszáj! Ezért az eredeti gondolat helyett egészen mást mondanak. Continue reading

A szív szót számos szimbolikus értelemben használják. Egyik leggyakoribb alkalmazása a szeretetre vonatkozik. Sokan emlékeznek még a régi rádióműsorra, melynek címe Szív küldi szívnek volt, ahol szeretteinknek valamilyen népdalt vagy zeneszámot küldhettünk. De hasonló kifejezésünk a szívből jövő szeretet is, amely a szeretet legmagasabb fokát hivatott kifejezni, és arra utal, hogy olyan cselekedetek kísérik, melyek mentesek az értelem vagy realitás kontrolljától, vezérfonaluk mással, másokkal jót cselekedni.

Gyakori eset, amikor valakit úgy jellemeznek, hogy a szívét egy állatéhoz hasonlítják attól függően, hogy a ravaszságát, bátorságát vagy más tulajdonságát kívánják kiemelni. Történelmi személyekkel kapcsolatban itt jó példa I. Richárd angol király, aki a III. keresztes hadjáratban betöltött szerepéért az „Oroszlánszívű” jelzőt kapta. Continue reading

Az emberi kapcsolatok alapja a hit és a bizalom. Ha valaki egyszer vagy többször hazudik, akkor automatikusan felmerül a kérdés, hogy melyik énjét látjuk.

Szobrommal ezt szándékoztam kifejezni. Az ilyenkor felmerülő emberi kétségnek úgy próbáltam nyomatékot adni, hogy a szobor igaz és hamis oldala a tengely körül forgatható a szemlélő tetszése szerint.

Ki ne ismerné Háry János vagy Münchauser báró történetét?

Mindkét történet szereplőiben közös, hogy nem a valóságot mondják. Mivel elbeszélésük csak kismértékben irányul egyéni előny megszerzésére, ezért a magyar nyelv úgy fogalmaz, hogy füllentenek.

Nyelvi gazdagságunkat mutatja, hogy különbséget tudunk tenni a füllentés és a hazugság között, ahol a különbséget a mondandó súlya, mértéke határozza meg. Nyelvhasználatunk szerint hazugságról akkor beszélünk, ha annak tárgya elkövetőjét komoly előnyhöz juttatja. Természetesen ilyen esetben mindig ott a kockázat is, ahogy azt gyermekkoromban tanultam: Continue reading

A víz az az anyag. mellyel naponta talán a leggyakrabban kerülünk kapcsolatba. Fel sem tűnik, hogy különböző halmazállapotban lehet jelen, illetve hogy táplálékaink vagy testünk nagy hányadát is víz alkotja.
Talán ez az oka annak, hogy az emberek túlnyomó többsége erős vonzalmat érez a viz, mint természeti képződmény vagy a vízzel működő mesterséges létesítmények iránt.
De nem véletlen az sem, hogy a Biblia - mely számos esetben képpel vagy hasonlattal él - a Jelenések könyvében az „élet vize” szimbólummal él (Jel 22.17)

“És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.”

Az emberek általában igyekeznek víz közelében letelepedni vagy az urbanizálódott társadalomban egy olyan mikrokörnyezetet kialakítani, mely talán lácszem lehet köztük és a természetes vizek között.

Bennem ez a kerti kút hasonló érzéseket, gondolatokat támaszt, talán annyival megtoldva, hogy a víz - az előbb felsorolt funkciókon kívül - a sport, a kihívás lehetőségeit is kínálja.

Népi motívumok faragása viszonylag egyszerű feladat, ugyanis rendelkezésre áll a felhasználható motívumvilág. Itt a fő kihívást az jelenti, hogy az adott ábrák hol, milyen felületen, milyen környezetben kerülnek elhelyezésre.

Faragtam csillárt, polcot, kályhacsempe gyártóformát (negatívot).

Talán a legnehezebb feladat a kályhacsempeformából a csempék előállítása volt, melyet hitvesemmel közösen csináltunk. Annyi csempét készítettünk, hogy egy barátunk olajkályhájához előlapot épített a felhasználásukkal.

Az így készült előlapot nem áll módunkban bemutatni, mert az olajkályhát korszerűbb fűtőeszközre cserélték időközben - de egy megmaradt csempét megmutatok az alábbi galériában.

Szeretettel üdvözlöm az idelátogatókat!

Célom, hogy megosszam Önökkel alkotásaimat és hozzájuk kapcsolódó gondolataimat. Szobraimmal fricskát szeretnék adni a napjainkban eluralkodó, nem kívánatos magatartásformáknak, melyek egyre jellemzőbbek a közéletben.

A szobrokat nem nevesítem, de aki akar, könnyen magára ismerhet, vagy esetleg mások ismerhetnek őrá. Sok esetben a szobron bibliai idézetek vannak. Célom, hogy a Szentirás ezen idézetei nyomatékot adjanak a szobroknak, hozzájáruljanak a téma jobb megértéséhez és elgondolkoztassák a látogatót.

Eleinte csak népi motivumokat faragtam – erről a területről is bemutatok néhány példát.

Remélem, hogy blogom oldalainak megtekintése nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos is lesz a látogató számára..

Dr. Zebu