DrZebu blogja

Az embereknek a tárgyakhoz való kötődése különböző okokra vezethető vissza. Van, hogy egyszerűen a feltételezett érték alapján történik, de vannak olyan esetek, mikor a múlt emlékei szépítik meg azt és kölcsönöznek az adott tárgynak különös jelentőséget.

Ez történt ezzel a cseresznyefával is. Egy régi barátom, akivel több, mint negyven éves barátság köt össze, töltötte gyermekkorának nyarait a fa hűsítő ágai alatt. Elképzelhető, hogy párszor fel is mászott a fára, de ez nem annyira rá, mint inkább gyermekeire volt jellemző. Ő inkább a fa hűs árnyékát kihasználva, egy kényelmes székben olvasgatva töltötte nyarait.

A cseresznyefa több generáció kiszolgálása után egyszer csak úgy érezte, hogy dús lombkoronájával nem tudja tovább védeni az alatta menedéket keresőket, és fokozatosan elszáradt.

A forró nyári napokon a család életében központi szerepet betöltött fát nem vágták ki, csak a gallyaitól szabadították meg. A törzse és fő ágainak csonkjai a régi idők emléknek hírnökeként megmaradtak.
Megkértek, hogy faragjak egy táblát, mely a régi nyarak emlékének állít emléket.

Az ember örök optimizmusából adódóan csak a jóra emlékezik, ezért úgy döntöttem, hogy a szabályos négyszögletű tábla helyett, mely inkább egy gyászjelentés hangulatát sugallja, inkább szabálytalan formájú, könnyebb keretek közé helyezem a szöveget. A könnyedséget még a fa más anyagokkal történő kombinálásával is kívántam hangsúlyozni.