DrZebu blogja

Szokásos kelet-európai valómhoz képest álruhát öltöttem, vasalt nadrágot, színben hozzá illő inget, nyakkendőt, zakót és fekete cipőt vettem. Hogy álcám még tökéletesebb legyen, hanyagul magamhoz vetettem egy notebookot is.

Repülőre ültem és utána vonatra, hogy elérjem a kitűzött célállomást kontinensünk nyugatibb felén.
Szeretek repülni. A repülő egy különleges mikrokörnyzetet teremt, ahol a gravitáció és a Bernoulli törvényből adódó felhajtóerő küzd egymással. De én, mint utas ebből mit sem észlelek - csak azt, hogy a külvilág ki van zárva és nyugodtan lehet beszélgetni vagy olvasni. Ilyenkor inkább olvasni szoktam, és a világirodalom több remekét már kiolvastam a felhők felett.

Landolás után még kb. egy órás vonatozás állt előttem. Pechemre elfelejtettem megnézni a menetrendben az érkezés időpontját, ezért nem tudtam meddig fog tartani az utazás. A felszálláskor a vonaton a boxban egyedül ültem, majd röviddel ezután csatlakozott egy fiatal hölgy. Megjelenése nem sokat árult el, kora 25 év körül lehetett. Ő egy könyv olvasásában merült el, én pedig számítógépemet vettem elő és elkezdtem írni blogomat, illetve az előző bejegyzés befejezésén szorgoskodtam.

Mindketten látszólag belemerültünk teendőnkbe és látszólag megfeledkeztünk egymásról. Én az egyik bejegyzést befejezve lehajtottam a notebook fedelét és – mivel nem tudtam, hogy mikor érkezik a vonat az állomásomra – azon tűnődtem, hogy kikapcsoljam-e a gépet vagy maradt még elég idő egy korábbi cikk átolvasására és korrigálására. Mivel úgy gondoltam, hogy még kb. 20-25 km volt hátra a célállomásig folytattam kedvenc tevékenységemet.

Mikor leszálláshoz készülődtünk útitársnőm egy összehajtott kis cédulát nyújtott felém, melyre ez volt írva: Für Sie (Önnek) és arra kért félénken, hogy ha van időm olvassam el, majd rögtön eltűnt a leszálló utasok között.
Continue reading

A pálinkafőzést nevezhetjük az egyik legsikeresebb hazai sportnak. Azért sport, mert hivatalosan engedély nélkül nem művelhető, de mégis mindenki űzi. Főleg a rendszerváltás előtt volt divatban, mikor a választékot a Lánchíd Brandy, a fekete címkés cseresznyepálinka és a vodka alkotta. Ilyen választék mellett a zugpálinkafőzdék termékei valósággal a kánaánt jelentették.

Mindenki főzött otthon pálinkát a legelképesztőbb műszaki megoldásokat alkalmazva. A kezdők kuktát használtak, és a súlyszelepet eltávolítva a csonkra gyógyszertárban kapható, beöntéshez használt gumicsövet húztak. Általában nem tudták megoldani a gőzök kondenzálását, így a konyhai tüzek gyakoriak voltak. Az elkészült nedűnek viszont sokszor rózsaszin árnyalata volt, és némi gumiaromát is tartalmazott. Azon készülékek, melyek vízhűtéssel működtek valóságos csodaszámba mentek. Ezek a készülékek voltak akkor a házi pálinkafőzők Jaguárjai.

Egyik készülékkel sem lehetett egzakt módon követni a desztillációt, csak kóstolgatással. A gyakori kóstolgatás vége az volt, hogy a pálinka főzője éjfélre taj részeg lett. A szomszédok így értesültek arról, hogy abban a háztömbben valaki pálinkát főzött. Ha valami véletlen során a pálinka főzőjének mégsem sikerült berúgnia, akkor a forró lepárlási maradék vécékagylóba történő kiöntésekor felszabaduló penetrális bűz informált mindenkit. Az információközlésnek ez volt a leghatékonyabb módja, ugyanis ilyenkor nemcsak a háztömbben, hanem kb. egy kilométeres körzetben mindenki értesült az örömteli eseményről és annak sikeres befejezéséről.
Continue reading

Zebu és nem Zebulon, aki ezen cikkeket irja. Zebu egy afrikai kérődző, egy púpos és meglehetősen lusta állat. IQ faktoráról nincs információm (mint kérődzőnek nem lehet túl magas), de egy ilyen nem éppen szimpatikus lénynek is lehet azért véleménye a körülötte zajló világról.

Meglepő, hogy a veleszületett lustaságát legyőzve klaviatúrát ragad, és a néhány elkészült szobrocska mellett írásban próbálja kifejezni, hogy mi is az a világban, amit másképpen lát, mint a tömeg. Lehet, hogy éppen azért lát sok mindent másként, mert ő egy Zebu? A Zebuk magányosak, és ha csoportban élnek is, akkor is csak kis közösségekben. Ez a mesterséges és a természetükből adódó elszigeteltség hozzájárul ahhoz, hogy a körülöttük zajló világot megfelelő távolságból és távolságtartással szemléljék, ami némi kirekesztettséget vagy önkirekesztést eredményez.

Az önkirekesztésnek is megvannak az előnyei: így egy olyan tűzfalat építhet maga és környezete közé, mely csak a Zebuspecifikus információkat engedi át és engedi befogadni. A többit hagyja a világban cirkulálni, és két kérődzés között elmélázhat azok hatásán. Klaviatúrára csak akkor rakja patáit, ha már úgy érzi, hogy napi rendszeres kérődzéséből is kizökkentették.

Szeretettel üdvözlöm az idelátogatókat!

Célom, hogy megosszam Önökkel alkotásaimat és hozzájuk kapcsolódó gondolataimat. Szobraimmal fricskát szeretnék adni a napjainkban eluralkodó, nem kívánatos magatartásformáknak, melyek egyre jellemzőbbek a közéletben.

A szobrokat nem nevesítem, de aki akar, könnyen magára ismerhet, vagy esetleg mások ismerhetnek őrá. Sok esetben a szobron bibliai idézetek vannak. Célom, hogy a Szentirás ezen idézetei nyomatékot adjanak a szobroknak, hozzájáruljanak a téma jobb megértéséhez és elgondolkoztassák a látogatót.

Eleinte csak népi motivumokat faragtam – erről a területről is bemutatok néhány példát.

Remélem, hogy blogom oldalainak megtekintése nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos is lesz a látogató számára..

Dr. Zebu