Gondolatok a celebekről
2002 óta mintha a társadalom szerkezetében egy jelentős átrendeződés lenne megfigyelhető. A ki sem alakult középosztály úgy eltűnt, hogy annak már a nyoma sem fedezhető fel, de helyette megjelent egy csoport, a celeb, akiknek száma mára úgy megnőtt, hogy nyugodt szívvel osztálynak is lehetne hívni őket.
A Celebek az utóbbi időben tagozódáson is átmentek, és rangjuknak, nagyságuknak megfelelően különböző csoportokat, kasztokat alkotnak.
Nyugodtan beszélhetünk egy új jelenségről a „celebizációról”, melynek jellemzői már az induláskor kialakultak.
Mindegy hogy hogyan, miképpen, mindegy, hogy milyen úton, csak híressé válni és híres maradni.
A celebizáció kulcsszava és egyben ars poeticája a „mindegy” szóban jelenik meg. Alapjában nem azzal van probléma, ha valaki híres akar lenni, és célja elérése érdekében éveken keresztül keményen tanul, dolgozik, majd útja végén olyan alkotást vagy alkotásokat hagy maga után, melyre évek, évtizedek, talán századok múltán is emlékezni fognak. Az ilyen embereket nem celebeknek és nem sztároknak hívják, hanem egyszerűen művészeknek vagy híres embereknek. Azt, hogy ismertek lettek szakmai körökben vagy országosan megfelelő alázattal viselik, és a hírnevet inkább szorgalmuknak tulajdonítják, mint különleges adottságaiknak, tehetségüknek. Hétköznapjaik csendesen és főleg botrányoktól mentesen telnek. Sajnos róluk napjainkban egyre kevesebbet hallani, mivel manapság csak celebnek lenni a kifizetődő.
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
Péld. 14,28
Kinek vagy minek a hibája, hogy a híres emberek eltűnőfélben vannak, és helyüket a celebek foglalják el? Ennek a kérdésnek a megválaszolása nem az én feladatom. Én, mint egy Zebu inkább megpróbálok egy Celeb szobrot készíteni úgy, ahogyan én látom őket. Remélem a következő alkalommal már néhány képet is be tudok mutatni az alakuló műről. Jelenleg csak azt a darab követ tudom megmutatni, mely reményim szerint Celebbé fog alakulni.