Parkírozás mélygarázsban
Múltkoriban hallottam a médiában, hogy Budapest egy bizonyos körzetében az ott lakók kérésére vezették be a fizetős parkírozást. A riportalany szerint kérésüket a lakók azzal indokolták, hogy környékükön rendet szeretnének a parkírozás területén. Bevallom, hogy én is ezen a környéken lakom, de bennem hasonló kérés eddig nem fogalmazódott meg. Azért sem fogalmazódott meg, mert ahol utcai parkoló automaták vannak ott csak bosszúság éri az autóst.
Talán ez az oka annak, hogy lassan kezdek kiszorulni az utcai parkírozásból, és ha menedékre van szükségem, akkor inkább a parkolóházakat vagy a mélygarázsokat választom. Múltkoriban is mentem valahová, és autómat egy bevásárló központ mélygarázsában hagytam.
Nem tudom, hogy mi az oka annak, de a bevásárló központokban történő parkírozás során mindig valami zebus dolgot, magyarul hülyeséget csinálok. Talán a dolgok nyitja abban keresendő, hogy az értelmetlen vásárlást és pénzköltést nem tekintem életem fő céljának, és ezért ezen területeket nem érzem életteremnek. Viselt dolgaim a bevásárló központok parkírozóiban nem abban nyilvánulnak meg, hogy ki és beálláskor autókat török össze, hanem egyszerűen abban, hogy mire visszatérek, általában nem találom az autómat. Ez nem rövid memóriámmal magyarázható, hanem inkább azzal, hogy a parkírozó egységek elkülönítése általában egyedi belső jelrendszereken alapul, olyanokon, melyeket - ritka látogató lévén - még nem volt módomban begyakorolni.
Legutolsó alkalommal is így jártam. Már akkor feltűnést keltettem a parkolóra vigyázó őrben, mikor autómmal begördültem a parkoló üresen álló szárnyába, majd az autóból kiszállva valamely, a hely azonosítására alkalmas jelet, pl. számot kezdtem el keresni. Keresgélésem elég feltűnő lehetett, mert az őr kedvesem hozzám lépve megkérdezte, hogy miben lehetne segítségemre, majd elmagyarázta, hogy itt a különböző részeket más-más színekkel jelölik. Ezen hasznos információ birtokában nyugodtam mentem az előttem álló megbeszélésre. Két órával később a megbeszélésről visszatérve ismét eléggé feltűnő jelenség voltam, mert egy parkoló őr mellett elhaladva halkan csak annyit hallottam: egy emelettel lejjebb. Mikor végre megtaláltam az odavezető utat, és az eggyel lejjebb fekvő szintre jutottam egy ott álló őr csak annyit mondott: a sárga traktus felé.
