DrZebu blogja

Mikor a népi motívumokról írtam nem gondoltam volna, hogy még előkerülnek olyan, múltat idéző tárgyak, melyeket valaha én készítettem. Ilyen a kályhacsempe, melyről már szót ejtettem és az a sablon, melynek segítségével a csempéket készítettem.

A sablont barátom őrizte meg, akinek csempékből álló előtétlapot készítettem a kályhájához.

Mikor szeretettel megmutatta a sablont meglepődtem, hogy az eltelt évtizedek során a faminta mennyire megőrizte a gyártási technológia nyomait. A faragási felületekbe beragadva még most is jól látható a hintőpor, aminek az volt a feladata, hogy a csempe nedves, tapadós agyagfelületét sérülésmentesen el lehessen választani a gyártóforma felületétől. Hangsúlyozom, nem tudom és azóta sem néztem utána, hogy a profik ezen problémát miként oldják meg - nekünk ez jutott az eszünkbe. Korrekt módon nem is nekem, hanem feleségemnek, aki hasonlatként a sütőforma liszttel történő beszórását említette.

Az alábbi képeken a formát és az annak segítségével készült barna és zöld Szinű csempéket mutatom meg. Sajnos a zöld csempékből kevés maradt, és azokon is meglátszik az idő foga.

Népi motívumok faragása viszonylag egyszerű feladat, ugyanis rendelkezésre áll a felhasználható motívumvilág. Itt a fő kihívást az jelenti, hogy az adott ábrák hol, milyen felületen, milyen környezetben kerülnek elhelyezésre.

Faragtam csillárt, polcot, kályhacsempe gyártóformát (negatívot).

Talán a legnehezebb feladat a kályhacsempeformából a csempék előállítása volt, melyet hitvesemmel közösen csináltunk. Annyi csempét készítettünk, hogy egy barátunk olajkályhájához előlapot épített a felhasználásukkal.

Az így készült előlapot nem áll módunkban bemutatni, mert az olajkályhát korszerűbb fűtőeszközre cserélték időközben - de egy megmaradt csempét megmutatok az alábbi galériában.